A bánati falucska történelmére
A Karátsonyi Grófok nyomták rá örök pecsétjüket

A Torontál vármegye Törökbecsei járásában fekvő Beodráról már az 1300-as évekből említést találunk ugyan, ám az addig békés középkori életét élő falucska a törökdúlások miatt évtizedekre elnéptelenedett. A település pusztulásának megállítása a Karátsonyi grófok nevéhez fűződik, akiknek a XVIII. század elején adományként került a birtokába. Az igazi fordulat azonban csak 1781-ben következett be, amikor a falu az új földesúrnak, Karátsonyi Bogdán grófnak köszönhetően ismét lendületes fejlődésnek indult.

Az örmény származású Karátsonyi család a XVI. század végén Franciaországból települt Moldvába, majd Erdélybe. Itt vette fel a Karátsonyi nevet, címerlevelét is feltehetően egy erdélyi fejedelemtől kapta. Nemességét ezt követően erdélyi fejedelmek és magyar királyok is többször megerősítették.
A család a XVIII-XIX. században a Magyarország iránt tanúsított hazafiságának köszönhetően köztiszteletnek örvendett.. Beodrát első ízben 18 ezer holddal együtt Karátsonyi Kristóf fia kapta donációba a törökök ellen küldött harcosaiért a XVIII. század elején - ekkor vette fel a család a „Karátsonyfalvi és Beodrai gróf” nevet. A család egy másik ősének, Karátsonyi Lázárnak (Torontál vármegye alispánja, majd országgyűlési követ) pedig „közjóérti” áldozatkészségéért, valamint a franciák ellen vívott háborúba küldött száz fős saját csapatáért Ferenc császár a Temes vármegyében fekvő nagy-zsámi uradalmat adományozta.
A magyar grófi címet 1874-ben Karátsonyi Guidó (császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos, országgyűlési követ, osztrák gróf) szerezte meg, aki jelentős adományokkal támogatott különböző alapítványokat és a Magyar Tudományos Akadémiát. A gróf országos ismertségre az „erénydíj” alapításával tett szert 1881-ben, amelyet a vagyontalan, de jó erkölcsű leányok kiházasítására hozott létre. Fia, Aladár és unokája, Jenő is császári és királyi kamarás, utóbbi főrendházi tag volt.

A grófi család fáradhatatlanul dolgozott a falu újratelepítésén. A beköltöző magyar és német római katolikus lakosság számára először iskolát és káplánságot alapítottak, 1796-ban pedig megépíttették a falu első nádfödelű, vert falú plébániatemplomát. A helyi gazdaság és ipar is gyorsan életre kapott. Beodra a XIX. század végére közel 4100 lakosú nagyközséggé vált, vasútállomással, posta- és távíróhivatallal, takarékpénztárral rendelkezett, ismert volt ecetgyáráról és cementbányáiról.

A ma ismert Bűnbánó Szent Mária Magdolna templom 1842-ben épült. A templom bútorzatát több mint száz évvel ezelőtt Fogarasi János asztalossegéd készítette. A templom másik nevezetessége egy Karátsonyi Irma által 1893-ban varrt gobelinkép, amely Mária Magdolnát és a kis Jézust ábrázolja.

A grófi család több, a trianoni békediktátum előtt eltávozott tagja az altemplomban kialakított családi kriptában lelt örök nyugalomra, a grófi címert pedig ma a beodrai cserkészcsapat őrzi. Beodra ma a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség központja, elnöke, Bővíz László egyben a beodrai plébános is. A család jelmondatát – Kegyesség, becsület, kitartás – a cserkészzászlóra is ráhímezték. A család tárgyi emlékeinek azonban ugyanaz a szomorú sors jutott, mint annyi más magyar történelmi családénak: 1846-ban épített egyemeletes, klasszicista stílusú urasági kastélyuk, amely az egyik legszebb bánáti kastély, kísérő építményével együtt egyelőre pusztulásra van ítélve. Utóbbi utolsó tulajdonosát, Mohot Ádámot 1944. őszén azok a partizánok verték agyon, akiknek ő korábban kenyeret adott.